Újjászületett az állatkerti Nagytó és Sziklakert

Európai uniós forrásokból finanszírozták azt a fejlesztést, amelynek keretében a Fővárosi Állat- és Növénykertben újjászületett a Nagytó és a Sziklakert. A védett gyűjteményes kertben, a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében, a Nagytó, mint vizes élőhely rekonstrukciója és a Sziklakert, mint speciális élőhely átépítése valósult meg. A 314,5 millió forintos költségvetésű fejlesztéshez 283 millió forintot ÚMFT forrásból biztosítottak, a fennmaradó önrészt az Állatkert állta.

Október 29-én, pénteken, adták át a látogatóknak a Fővárosi Állat- és Növénykertben a felújított Nagytavat és Sziklakertet. A rekonstrukció keretében az Állatkert két olyan kertrésze született újjá, amely történeti, illetve gyűjteményes kerti szempontból is komoly értéket képvisel, ráadásul természetes élőhelyként is szolgál. Az ünnepélyes eseményen Csomós Miklós, főpolgármester-helyettes, Kósa Géza, a Vácrátóti Botanikus Kert vezetője és prof. dr. Persányi Miklós, az Intézmény főigazgatója mondott köszöntőt. A fejlesztést átfogóan a projekt vezetője, Zsigmond Vince ismertette, a fontosabb részletekről és az érdekesebb adatokról a tervezők, illetve a zoológiai és a botanikai szakértő számolt be.

A Nagytó újjászületése

A rekonstrukció keretében a Nagy-tó víztömegét - elsősorban a meder mélyítésével - megnövelték, de átalakították a vízáramlási rendszert, a vízgépészetet és a szűrőrendszert is. A tóba érkező patakokkal kedvezően változtak a tó áramlási viszonyai, és a korszerű, kétkörös vízforgatással jelentősen javult a víz minősége is. A meder új "agyagfeneket" kapott, amelynek érdekessége, hogy az igen jó minőségű agyag a Keleti pályaudvarnál zajló metróépítésből származik.

Újra működik a tóba alázúduló egykori vízesés is. A százéves Kisszikla déli oldalán lezúduló víz nemcsak látványos, hanem az oldott oxigéntartalom növelésével a tó vizének minőségét is kedvezően befolyásolja, ami a korábbiaknál sokkal kedvezőbb életfeltételeket jelent a tóban élő állatok és növények számára. Emellett a vízforgatás révén csökken a vízfelhasználás és az üzemeltetés energiahatékonysága is kedvezőbb.

A tó partját a korábbinál sokkal természetesebb módon alakították ki. A külhonos, gyomosító fajokat kizárólag honos fa és cserjefajok telepítésével váltották le, bemutatva a hazai vizes élőhelyekre jellemző természetes növénytársulások jellegzetes növényeit. A változatos partmenti növényzet búvó- és fészkelő helyül szolgál az itt élő állatoknak, így különösen a tó nyugati partjánál a fákon fészkelő, mentett állatkerti madaraktól származó félvad szürke gém- és kormorán csapatoknak.

A rendszer szabályozását újonnan telepített meteorológiai és vízanalitikai mérőműszerek segítik. A mért adatokat nem csak kiértékelik és tárolják, hanem az érdekesebbeket a tó közelében elhelyezett látogatói számítógépes terminálokon is megmutatják.

Az átalakító munkák után nagy örömmel vették ismét birtokba a tavat a halak, teknősök, pelikánok, ludak és récék is, amelynek újonnan létesített parti kilátópontjairól, illetve megújult sétányáról lehet gyönyörködni a vízparti világ nem mindennapi együttesének látványában.

A Sziklakert átalakítása

A Nagy-tó szomszédságában található Sziklakert rekonstrukciója során a sziklakerti jelleg erősítése volt a cél. A Sziklakert különböző részei egy-egy tipikus, a Budai hegyekre jellemző élőhelyet idéznek fel, a meszes sziklakibúvástól a szurdokerdőig.

A Sziklakert nyugati részén ürömi márgából és budakalászi, édesvízi forrásmészkőből szélformálta sziklákra emlékeztető, látványos "kőtornyokat" építettek. Az építést megelőzően a területről az értékes, védett növényeket kimentették és részben az Állatkert más részeire ültették át, részben később visszatelepítették őket. A nem őshonos, messze vidékekről származó növényeket átültettük, illetve a gyomosító fajokat eltávolítottuk.

A területre a főváros környezetében is uralkodó, az itt kialakítotthoz hasonló élőhelyeken előforduló, mészkedvelő növénytársulások jellemző növényfajait telepítették be. A sziklák környezetében található nyílt- és zárt sziklagyepekbe betelepített növények szinte mind eredeti, természetes élőhelyekről származnak, több esetben építkezések révén megsemmisülésre ítélt területekről, mentési munka keretében kerültek az Állatkertbe. A mentett növények közül hazánkban több védett, illetve veszélyeztetett fajnak számít, mint pl. a törpe nőszirom (Iris pumila).

A sziklakibúvást keleti irányban a hazai karszt-bokorerdőkre jellemző fa és cserjefajok csoportja zárja, amelyet árnyasabb, párásabb mikroklímájú szurdokerdei környezetre emlékeztető növényvilág követ. Ennek meghatározó eleme a patak, amelynek felső szakaszát a hazai folyóvizek mentén előforduló védett struccpáfrányok tömege vesz körül. A vízfolyás feletti részen kora tavaszi hagymás növények sokaságában gyönyörködhetünk.

A teljes beruházás összköltsége meghaladja a 314 millió forintot (314.595.659 Ft). Ebből 283 millió forint (283.136.093 Ft) az uniós támogatás, a 31 millió forintnyi (31.459.56 Ft) önrészt pedig az Állatkert állta. A projektre az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közép-magyarországi Operatív Programja keretében került sor.

Számok és tények:

314,5 millió Ft a Nagytó és a Sziklakert teljes, nettó beruházási költsége

283 millió Ft ennyi az összköltségen belül az Európai Uniós támogatás

8600 m2 ekkora területet érint a rekonstrukció, amelyből 5210 m2-t tesz ki a Nagy-tó víztükre

900 m3 hozzávetőlegesen ennyivel nőtt a tó víztömege

3500 m3 ennyi iszap, agyag került ki a mélyítés során a mederből

2100 m3 ennyi agyag került beszállításra új szigetelésnek

600 m2 ekkora sziklafelületet kellett újraszigetelni a Kisszikla oldalában

130 faj ennyi lágyszárú növény került betelepítésre a Nagytó partján és medrében

57 faj ennyi fásszárú növény került beültetésre a parton

206 faj ennyi lágyszárú növény került beültetésre a Sziklakertbe

39 faj ennyi fásszárú növény került betelepítésre a Sziklakertbe

838 tonna ennyi budakalászi, sóskúti és ürömi mészkő került beépítésre a Sziklakertbe, illetve a tópartra

A tóban és körülötte élő jellegzetes állatfajok:

Borzas gödény (Pelecanus crispus) Három méternél is hosszabb szárnyfesztávolságával a legnagyobb vízi madár. A szintén itt élő, nagyszámú rózsás pelikántól a fejtetőn lévő, üstökszerűen meghosszabbodott, puha tollairól kapta.

Mocsári teknős (Emys orbicularis) Magyarország egyetlen őshonos teknőse. Félő, hogy élőhelyeiről kiszorítják az úton-útfélen elhagyott, Észak-Amerikából származó hobbiállatok, a vörösfülű ékszerteknősök.

Szürke gém (Ardea cinerea) Az állatkerti Nagytó partján fészkelő, népes szürke gém kolónia egyedei mind az Állatkertben keltek és egykor mentett, felgyógyított szülőmadaraktól származnak.

Könnyebben felismerhető, szép növények

Nyári tőzike (Leucojum aestivum) Ártéri ligeterdőkben és mocsárréteken él. Fehér, harang formájú virágai áprilistól júliusig nyílnak. Védett!

Vesszős füzény (Lythrum virgatum) Mocsári és ártéri társulásokban fordul elő. Élénk lila színű virágait megnyúlt, laza füzérekben július-augusztusban hozza.

Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) Tavak, állóvizek jellegzetes növénye. Levelei a víz felszínén lebegnek, pompás, nagyméretű virágai júniustól szeptemberig virítanak. Védett!

Sziklakertben megfigyelhető állatfajok:

Fali gyík (Podarcis muralis) Leggyakoribb hüllőfajunk nagyon kedveli a napsütést és a meleget, ezért általában forró sziklákon, köveken láthatjuk mozdulatlanul napozni. Mint minden hazai hüllőfaj, a fali gyík is védett.

Nappali pávaszem (Inachis io) Az egyik legismertebb hazai lepkefajunk. A szárnyakat díszítő, kékes árnyalatú szemfoltok alapján könnyen felismerhető.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes) A Sziklakert fel-felbukkanó kis vendégei az énekes madarak. Külön öröm megpillantani az alig 10 cm testnagyságú, sűrű aljnövényzetet (pl. páfrányost) kedvelő ökörszemet.

A Sziklakert könnyen felismerhető növényei:

Apró nőszirom (Iris pumila). Szárazabb, nyíltabb területeken előforduló, alacsony termetű növény. Nagyméretű, igen mutatós virágai a lila, a sárga és a fehér különböző árnyalataiban, áprilisban pompáznak. Védett!

Tavaszi hérics (Adonis vernalis). Feltűnő sárga virágai március-május között helyenként nagy számban nyílnak. Elsősorban napsütötte, szárazabb gyepekben él. Védett!

Nagy ezerjófű (Dictamnus albus). Nagy termetű, dekoratív rutaféle. Rózsaszín virágait hosszú fürtben későtavasszal-nyár elején hozza. Száraz tölgyesek, cserjések, pusztagyepek növénye. Védett!

A PROJEKTET MEGVALÓSÍTÓ SZERVEZETEK:

Támogató szervezet: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség.

Közreműködő szervezet: Pro Régió Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft.

Kedvezményezett: Fővárosi Állat- és Növénykert

Projektvezető: Zsigmond Vince

Projektmenedzsment tanácsadó: Aquaprofit Műszaki, Tanácsadási és Befektetési Tanácsadó Zrt.

Kivitelező: Lyra Florae Kertépítészeti Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Baking Kft.

Tervezők: Pagony Táj- és Kertépítész Iroda,

Geohidroterv Mérnökgeológiai, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kft.

Kivitelezés ideje: 2010. február 3. - 2010. október 05.

 

-epulettar-


SPECIA Kommunikációs Ügynökség 1134 Budapest Botond utca 12. +3630 9994299 info@specia.hu online kommunikáció webmarketing