Olajos magvak

Az olajos magvakat jellemzi, hogy az ehető belső magot ehetetlen, kemény burok és héj veszi körül. Botanikailag a termések különbözőek, például a mogyoró, a dió és mandula csonthéjas termés. Lássuk ábécé sorrendben a hazánkban ismertebb magvakat.

Energiát adó tápanyagok közül 40-60%-ban tartalmaznak zsiradékot, mely főleg magas telítetlen zsírsavakat jelent, kedvező élettani hatással. Az olajos magvak növényi fehérjeforrásaink kiemelkedő képviselői, ezért fogyasztásuk a vegetáriánusok számára, illetve magasabb fehérje szükségleteket igénylő állapotokban kifejezetten ajánlott. Szénhidráttartalmuk nagyrészt keményítő, illetve rostok. Bővelkednek ásványi anyagokban, illetve vitaminokban is. Az ásványi anyagok közül nagyobb mennyiségben magnézium, kalcium, kálium, foszfor, cink, mangán és vas található meg bennük. A magnézium például a vérnyomás szabályozásában is fontos.

Az olajos magvak és az ezekből kinyert olajok gazdagok a B-vitaminokban, valamint az antioxidáns E-vitaminban, mely semlegesíti a szervezetben képződött szabad gyököket. A zsírban oldódó vitaminok, pl. az A-, a D-, az E-, illetve a K-vitamin felszívódásához, tárolásához nélkülözhetetlen a megfelelő minőségi és mennyiségű zsiradék bevitel. Tartalmaznak még számos növényi vegyületet, szterolokat, fitonutrienseket, melyek fontosak a szív egészségéhez.

Dió

A diók tudományos elnevezése egy latin kifejezésből ered, melynek jelentése: Jupiter makkja (Juglans). Ebből arra következtethetünk, hogy a dióféléket már az ókoriak is értékes termésnek tartottá. A nemzetségbe közel 20 diófaj tartozik, a legelterjedtebbek a nemes dió, a vajdió és a fekete dió. Az előbbi Perzsiából, az utóbbi kettő Észak-Amerikából származik. Magas fehérje, rost, antioxidáns és fitoszterin tartalommal rendelkeznek. A dió energia-sűrűsége nagy, sok olajsavat és linolsavat, továbbá alfa-linolénsavat tartalmaz. Sok benne a kalcium, magnézium, mangán és vas, illetve a B1-, B6-vitamin.

A diók táplálkozás-élettani jelentősége sokrétű. Javítja a vér koleszterin szintjét, az erek működését. Fogyasztásával csökkenthető a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát.

Számtalan felhasználása ismert a konyhában. Tehetjük például gabona alapú köretekbe, ezáltal tápértékük magasabb lesz, ízük pedig különleges. Gazdagíthatjuk vele a salátákat, a desszertek töltelékét, és díszíthetünk is vele. Pikáns hidegtálak alapkomponense is lehet. Jól megy a gyümölcsökhöz, kiemeli egyes sajtok aromáját. A dióolaj értékes omega-3-zsírsav forrás, amely csökkentheti a vér „rossz” koleszterin szintjét. Kellemes illatú és ízű hidegen sajtolt olaj. Mivel hajlamos az oxidációra, könnyen avasodik, ezért ne tároljuk hosszú ideig.

Földimogyoró

A földimogyoró, bár a hüvelyesek rendjébe tartozik, tápanyag összetétele szerint szoros kapcsolatban áll az olajos magvak csoportjával. A magok 50%-ban zsiradékot és kb. 30%-ban fehérjét tartalmaznak. Zsírsav profiljukra főleg palmitinsav, olajsav és linolsav jellemző, ami nagyon hasonlít az olíva olajéra. Hidegen sajtolt olaja kellemes ízű, kiváló minőségű étolaj. Felhasználása igen sokoldalú, készítenek belőle földimogyoró vajat, mely az amerikaiak nagy kedvence. Magját pörkölve, sózva vagy natúr változatban is fogyaszthatjuk.

Kesudió

Őshazája Brazília, a kesufa körte alakú “gyümölcsét” kesualmának nevezik. Ez voltaképpen a termés megvastagodott kocsánya, a valódi csonthéjas termés ennek a csúcsán fejlődik, ami maga a kesudió. Kitűnő K-vitamin-, réz-, magnézium-, foszfor-, mangán- és vasforrás, és kiemelkedő a fehérje tartalma, illetve antioxidánsokat is tartalmaz

A konyhában a kesu a dobva-rázva ételek - a technológiai lényege, hogy egy kiolajozott serpenyőben vagy vokban nagy lángon pár perc alatt átpirítjuk az alapanyagokat - egyik komponense lehet, növeli az ételek fehérje illetve antioxidáns tartalmát.

Makadámdió

A makadámdiót a diók királyának is nevezik, és még számos közismert neve van ennek a gömbölyű, ízletes magnak. Bozótdiónak, marocchi diónak is becézik. Nevét 1857-ben, dr. John MacAdam, skót vegyészről kapta. Ausztráliából származik, amely a fő nemzetközi exportőr, de a 1880-as években elkerült Hawaii-ra is, ahol sok amerikai foglalkozik termesztésével. Kitűnő B1-vitamin, szelén, magnézium, mangán, illetve rost forrás, továbbá sok egyszeresen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, melyek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és kezelésében fontosak.

Egy 2008-ban megjelent tanulmány szerint a makadámdió csökkenti a vér koleszterin szintjét. A kísérletben napi 42,5 g magot adtak férfiaknak illetve nőknek öt héten keresztül, majd újra megmérték a koleszterin szintet. Az eredmények azt mutatták, a makadámdiót be kellene vonni a szívet védő diétába.

Jó kiegészítője lehet gyümölcssalátáknak, íze jól harmonizál a mangóval, papayával, kókusszal, így értékes tápanyagokban gazdag gyümölcssaláta készíthető belőle. Tehetjük süteményekbe is a felaprított makadámdiót, például az olasz eredetű cantuccini még finomabb lehet tőle.

Mandula

A mandula őshazája - bár a Földközi-tenger térségében terjedt el - a Közel-Kelet. A kívül csonthéjas termés belül tápanyagokban értékes magot takar. Fehérje (27-28%) és zsiradék tartalma (50-52 %) magas. Szénhidrát tartalmát alapvetően rostok adják. Kiemelkedő B2-vitamin-, kalcium-, mangán-, magnézium-, foszfor-, cink- és vasforrás. Az antioxidánsok közül E-vitamin található benne nagyobb mennyiségben.

Egy 2008-ban megjelent tanulmány szerint a mandula jelentősen csökkenti a vérben az inzulin kiválasztást jelző egyik vegyületet, következésképpen a mandula fogyasztása és a koszorúérbetegség kockázatának csökkentése között összefüggést véltek felfedezni. Ugyanez a kutatócsoport egy másik folyóiratban publikált egy cikket, melyben arról számolt be, hogy a mandula antioxidánsai csökkentik az oxidatív stressz markereit.

Felhasználási lehetőségei változatosak. Olajat, illetve mandulavajat is készítenek belőle, és a mandula a marcipán alapanyaga. Lisztet és darát is készítenek belőle, amely a lisztérzékenyek étrendjébe alternatívaként remekül beleilleszthető, a sütemények készítéséhez felhasználható. A mandula fogyasztható akár magában, gyümölcs-, zöldsalátákba keverve, sütemények töltelékeként.

Mogyoró

Míg erdeinkben a vad fajták fordulnak elő, a házi kertekben nemesített változatokkal találkozhatunk. Két leginkább elterjedtebb faja a közönséges mogyoró, mely kerekebb formájú, illetve a csöves mogyoró, mely megnyúltabb alakú. Tápanyag tartalmukban a kétféle mogyoró megegyezik, illetve főzésnél is helyettesíthető egymással. Összetételük hasonlít a dióhoz, de közel 63% zsiradéktartalommal rendelkeznek, főként olajsavat tartalmaznak.

Emiatt könnyebben avasodnak, rövidebb ideig tárolhatóak. A mogyoró antioxidáns tartalma nagy, mangán, réz és magnézium forrás. Tartalmaz egy béta-szitoszterol nevű vegyület, mely segít csökkenteni a vér koleszterin szintjét. Nyersen és pörkölve is fogyasztható, sózott vagy natúr formában. Tészták, töltelékek ízesítésére, sütemények díszesítésére is használják. Az édesipar is gyakran alkalmazza csokoládék dúsítására és desszertekhez. Mogyoróból olajat is készítenek, mely kellemes aromájú, kitűnően illik salátákhoz, és a süteményeket is különlegessé teszi.

Napraforgómag

A napraforgó sokatmondó névvel rendelkezik. Egyrészt a növény azon képességére utal, miszerint virágaival a Nap járását követi. Másrészt fészekvirágzata a Napra emlékeztet, a közép-amerikai származású növény az ott élő bennszülöttek számára a Nap istenségét szimbolizálta.

A napraforgómagot többféle módon hasznosíthatjuk a konyhában. Értékes kiegészítője lehet zöld salátáknak és köreteknek, növelhetjük vele a péksütemények, levesek rosttartalmát, és gyümölcssaláták pikáns ízesítője is lehet.

Táplálkozás-élettani jelentősége sokrétű. Számos hasznos növényi hatóanyagot és esszenciális tápanyagot tartalmaz. Kiváló B6, B5, E-vitamin, szelén, mangán és vas forrás.

Paradió (Brazildió)

Dél-Amerikában növő hatalmas, akár 45 méter magasságot is elérő őserdei fa termése. Holland felfedezők vitték elsőként a Németalföldre 1633-ban, majd a kereskedelem nagy részét is kézben tartva ők ismertették meg Európával.

A mag 12-15 év alatt fordul termőre, a termés éréskor a fa alatt tartózkodni nem egy életbiztosítás, hiszen a termés súlya 1,5-2 kg is lehet.

Bőven tartalmaz fehérjét, zsiradéktartalma az olajos magvak között is kiemelkedő, összesen 66%. Esszenciális nyomelemek közül szelén tartalma jelentős. Ausztrál tudósok 2008-ban közölt cikkében írják, hogy 1 db brazildió fogyasztása naponta hozzájárul a szelén koncentrációjának emelkedéséhez a vérben.

A szelén koenzimként, vagyis segítő molekulaként részt vesz egy antioxidáns hatású enzim működésében, hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentéséhez. Felhasználása sokrétű, gazdagíthatjuk vele a köretek fehérje- és rosttartalmát, illetve hagyományosan desszertek készítéséhez is alkalmazható.

Pisztácia

Mind a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában őshonos alacsony növésű fa termése. Kellemes ízéért és szép, díszítő színe miatt népszerű. A pisztácia az ételek nagyon széles köréhez illik, mivel kisméretű, könnyű az ételekhez adagolni. Tehetjük egészben salátákhoz vagy felaprítva, töltelékként desszertbe, így szószok, sütemények, édességek és jégkrémek ízesítője is lehet. Nemcsak ropogóssá varázsolja az ételeket, hanem növeli tápanyag és antioxidáns tartalmukat is. Magas rost és fehérje tartalommal rendelkezik, B6-vitamin, réz, mangán és foszfor forrás is.

 

- informed -


Cikkajánló
- Par Excellence díjas a badacsonyi Villa Sandahl pincészet
- Gasztroarcok fogtak össze egy szebb Karácsonyért
- Nyolcmilliárdos turisztikai fejlesztés kezdődik Hajdúszoboszlón
- Korhű módon születik újjá romjaiból a Budavári Palotanegyed
- Restaurálták az ország legnagyobb római kori mozaikegyüttesét

SPECIA Kommunikációs Ügynökség 1134 Budapest Botond utca 12. +3630 9994299 info@specia.hu online kommunikáció webmarketing