Magyarország borvidékei 4.

2010.03.05. | Kategóriák: Bor, teljes cikkgyűjtemény

Borvidékeket bemutató sorozatunk soron következő cikke a Hajós-bajai, a Kunsági, a Mátrai és a Pécsi borvidéket ismerteti meg Olvasóinkkal, a HOL Magazin hasábjain.

11. HAJÓS-BAJAI BORVIDÉK
Ez a tipikusan alföldi borvidék jellegében mégis eltér az Alföld többi bortermő területétől. Míg azoknál a homokos talaj dominál, addig itt, Bácskában az egészen enyhe lejtésű dombokat lösz, löszös vályog talaj építi fel.Ez a régió - a csongrádi mellett - Magyarország legmelegebb területe, amely egyben országosan a legnagyobb óraszámú nap-besugárzást is kapja. Viszonylagosan száraz klímáját a szőlő jól viseli.
Bár ez a vidék elsősorban tömegbortermelésre rendezkedett be, az utóbbi két évtizedben néhány minőségi bora is állandóan a piacon van. Főbb fehér borszőlő fajtái a rizling, chardonnay, cserszegi fűszeres, leányka. A talajviszonyok következtében a régió fehérborai viszonylag lágyak, savszegények.
Ezt a lágyságot sikeresen kompenzálják a vörös borszőlő félék fajtaadottságai. Kadarkából, zweigeltből, kékfrankosból, cabernet sauvignonból készülnek a környék vezető vörösborai, amelyek közül néhány a hegyvidéki borokkal is összevethető minőséget képvisel.
A bortermelés- és kereskedelem, valamint a borturizmus központját képezi a műemléki értékű hajósi pincefalu.

12. KUNSÁGI BORVIDÉK
A Kiskunsági Borvidék nemcsak az Alföld, hanem az egész ország legnagyobb területű borvidéke. Jelentős bortermelő települései közé tartozik Izsák, Pusztamérges, Soltvadkert, Kiskunhalas, Kiskőrös, Hosszúhegy, Helvécia, valamint Kecskemét városa (Miklóstelep, Szikra).
Nem történelmi borvidék abban az értelemben, hogy bár régebben is termeltek itt szőlőt, de a nagyszabású szőlőtelepítés csak a 19. század végén, az országos filoxéra-vész után kezdődött meg itt, amikor a hegyvidéki szőlők nagy része elpusztult. Az itteni homokos talajt ugyanis “nem kedveli” a filoxéra.
Klímája szélsőséges: forró, napsütéses nyár és hideg, száraz tél jellemzi. Csapadékszegény terület.
Talajok: A Kiskunsági Borvidék talaját igen fiatal földtani folyamatok formálták. Felszínét kis hajlásszögű, lapos halmok, dombok uralják, amelyeket elsősorban negyedidőszaki futóhomok épít fel. A borvidékkel szomszédos Bugaci-Bócsai Természetvédelmi területen még a maguk érintetlen mivoltában
figyelhetők meg ezek a vándorló homokdűnék, melyeket csak itt-ott tarkít egy-egy borókaliget. A borvidék dél Bácska területére eső részén megjelenik a löszös talaj. Nyugati peremén a Duna árterének iszapjait is megtaláljuk.
Borok: E terület ún. „homoki borait” különböző szőlő fajták igen gazdag palettájából állítják elő. A fehérborszőlők közül a legelterjedtebbek az olaszrizling, ezerjó, pozsonyi és izsáki fehér, kövidinka, zöldveltelini és ottonel muskotály. A vörösborszőlő fajták közül a kadarka, kékoportó, kékfrankos, zweigelt, cabernet sauvignon és cabernet franc a legfontosabbak. Emellett a csemegeszőlő termelés is kiemelkedő ezen a vidéken.
A vidék fehérborai a talajnak megfelelően többnyire lágyak, gyakori a magas cukor- és alkoholtartalom. Az itteni vörösborok savai egyértelműek, hiányzik belőlük a komplexitás. Mindazonáltal ez a régió a tömegbor-termelés mellett kiemelkedő ivó borokat is szokott szolgáltatni.

13. MÁTRAI BORVIDÉIK
A vulkanikus Mátra. hegység egy olyan vulkáni lánc tagja, amely a Dunazugtól az erdélyi Hargitáig húzódik. Az egykori vulkán hatalmas beszakadása messze délen is folytatódik az Alföld alatt. Meredek fala védett klímát biztosít a déli lejtők szőlőterületei számára. Elsőrendű szőlők terülnek el Abasár, Aldebrő, Domoszló, Gyöngyös, Gyöngyöspata, Nagyréde, Verpelét falvak határában.
A terület meghatározó képződményei a hallatlan változatosságban elterjedt savanyú és neutrális (magas és közepes kovasav tartalmú) vulkáni kőzetek: piroxénandezit, andezittufa és riolittufa. A vulkáni tevékenység maximuma a középső miocénben, mintegy 14-16 millió évvel ezelőtt zajlott. A miocén tengerből kiemelkedő vulkáni hegység lábánál tengeri üledékek rakódtak le, p1. agyagmárga és homokkő, később a Pannon-beltó homokos-agyagos üledéke valamint a mocsári eredetű, fás barnakőszén (lignit).
Mintegy másfél millió évvel ezelőtt, (a pleisztocénben) folyó vízi kavics, lejtőagyag, mocsári agyag, löszvályog települt az idősebb képződményekre.
A nyomelemekben rendkívül gazdag, könnyen elbomló vulkáni üveg, az agyagos pannóniai üledékek és lejtőlösz keveredéséből alakult ki az a kiváló talaj, amely az enyhén tagolt hegylábfelszíneket és a hegyelőtéri lejtőket lefedve ma a borvidék elsőrendű termőtalaját alkotja. A talajhoz elsősorban üde, aromákban és illatokban gazdag, jó savú, magas alkoholtartalmú - bizonyos évjáratokban testes - fehérborok társulnak.
A vidék jellegzetes fehér borszőlő fajtái az olaszrizling, a rizlingszilváni, pinot gris (szürkebarát), leányka, hárslevelű, zenit, tramini és chardonnay.
Itt terem az ország talán legtöbb és legjobb minőségű muscat ottonelje. Az itteni vörösborok általában könnyedek, alacsonyabb cserzőanyaggal, de élénkebb savakkal rendelkeznek. A kékfrankos és némi cabernet a jellemző a borvidékre.

14. PÉCSI (MECSEKALJAI) BORVIDÉK

A Mecsek-hegység nyájas, délre néző lankáit az Isten is jókedvében teremtette, - bizonyára szőlőművelés céljából! Noha a vidék borai korábban igen jó hírnévnek örvendtek, a második világháború után erősen háttérbe szorultak.
A Mecsekalja szub-mediterrán éghajlata hazánkban csak a Villányi hegységéhez hasonlítható. A forró és napsütéses nyarat általában enyhe, gyakran fagymentes tél követi. A déli lejtőket az északi szelektől a Mecsek hegylánca védi. A legvédettebb helyek mikroklímáján még a fügefa is megél és gyümölcsöt is hoz!
A Mecsekalja kőzetei között a perm korú vörös homokkő és a triász dolomit mészkő dominálnak (nagyon hasonlóan a Csopak-Balatonfüredi Borvidékhez). Ezeket a kemény kőzeteket lazább miocén homok, agyag, ritkábban mészkő fedi. Az idős alapkőzeten települ a szőlőtermő dűlők lösz- és vályogtalaja. A borvidék legjellemzőbb fehér borszőlő fajtája a cirfandli, kisebb mértékben az olaszrizling és a chardonnay. A vörösbortermelés - cabernet-k, merlot - rendszerint alárendelt szerepet játszik. Ez alól egy szigetvári körzetbe tartozó pincészet- Ebner - feltűnő kivétel.
A meleg éghajlatnak és a kevés csapadéknak köszönhetően a vidék borai általában testesek, gyakran magas cukor- és alkoholtartalmúak. A félszáraz-félédes borokat kedvelők számára ez az egyik legfontosabb magyarországi „vadászterület”. A viszonylag magas cukortartalmat lágy savak egész palettája kíséri, így biztosítva a bor belső egyensúlyát. A bortermelés főbb központjai: Pécsi körzet: Pécs. Pécsvárad, Mecseknádasd, Kővágószőlős, Cserkút. A Versendi körzetben: Babarc, Bóly, Dunaszekcső, Mohács, Versend. Szigetvári körzetben: Szigetvár, Helesfa, Mozsgó.


SPECIA Kommunikációs Ügynökség 1134 Budapest Botond utca 12. +3630 9994299 info@specia.hu online kommunikáció webmarketing