Magyar szőlőfajták

Történészek egybehangzó véleménye szerint honfoglaló őseink már magukkal hozták a szőlőtermesztés és a borkészítés tudását. A Kárpát-medencében rájuk váró, javarészt római eredetű szőlőültetvényeket tovább ápolva, hamar magas színvonalra fejlesztették hazánkban a borkultúrát. A nemes nedű a magyar gasztronómia egyik legfontosabb összetevőjévé vált.

Itthoni sikerén túl, az évszázadok során boraink Európa számos országában váltak népszerűvé és keresetté. Az orosz cároktól a francia királyokig koronás fők sora itta szívesen Hungária borait. Az asztali fogyasztáson felül, a tokajinak és a somlainak gyógyhatást is tulajdonítottak. Ez utóbbiak közül a Somlai Juhfark sosem hiányozhatott a Habsburg-család nászéjszakáinak kelléktárából. A hiedelem szerint a bor hatására biztosított volt a fiú utód.

Dacára a történelem kegyetlen fordulatainak, a századok során a magyar szőlők és borok népszerűsége, termelési mennyisége töretlenül fejlődött. Nagy törést okozott azonban e fejlődésben a XIX. század végi filoxéra-járvány. Egész borvidékek estek a vész áldozatául, sok szőlőfajta véglegesen eltűnt. Amerikai direkttermő fajtákkal történő keresztezéssel sikerült végül újratelepíteni a kipusztult birtokokat. Megindult az intenzív szőlőnemesítés, Teleki Zsigmond, Bakonyi Károly és Kocsis Pál úttörő munkájával új szőlőfajták garmadája gazdagította a kínálatot.

 

A mai magyar szőlőfajtákat alapvetően három csoportba tudjuk sorolni:

- az őshonos magyar szőlőfajták

- a hibrid szőlőfajták

- nem magyar eredetű, honosított fajták

Az első csoport tagjai a Kárpát-medencében őshonos fajták. Legismertebb képviselőik a furmint, a hárslevelű, a leányka, az arany sárfehér vagy az ezerjó. E csoport tagjai közül jó néhány a mai napig kizárólag a magyar borvidékeken terem meg. Számára kedvező körülmények között, például vulkáni talajon termesztve, némelyikük akár a legmagasabb minőségű külföldi fehérborokkal is felveszi a versenyt. Itt mindenképpen meg kell említenünk a Borpalota borház hárslevelűjét, az MTA Bora 2010 borverseny "fehérbor felső kategória" győztesét illetve a Royal Tokaji Furmintot, az MTA Bora 2009 borverseny fehérbor középkategória győztesét.

A hibrid fajták különböző elődök meghatározott szempontok alapján nemesített utódai, általában valamely betegség, vagy fajtagyengeség kiküszöbölésére létrehozott új fajták. A közismert irsai olivér, bíbor kadarka és cserszegi fűszeres mellett ilyen hibrid fajta például a Mátrai Muskotály vagy a "Z-sorozat" tagjai, a Zeusz, a Zenit, a Zéta és a Zala gyöngye is.

A harmadik csoport tagjai a külföldről származó, de Magyarországon igen elterjedt és elfogadott fajták. Korábban nagy mennyiségben, tömegbor alapjául termesztették ezeket. Ma már, szigorú hozamkorlátozással és jól kiválasztott termőterületeken, kifejezetten jó borokat is készíthetünk belőlük. Közöttük is megtalálhatjuk az évszázadok óta ismert és fogyasztott szőlőfélék mellett (Olaszrizling, Kékfrankos, Kadarka...) E csoportban a Váli Olaszrizlinget, az MTA Bora 2010 borverseny "fehérbor középkategória" győztesét kell kiemelnünk.

Az Aperitif Magazin cikke - Akadémia Klub és Étterem


SPECIA Kommunikációs Ügynökség 1134 Budapest Botond utca 12. +3630 9994299 info@specia.hu online kommunikáció webmarketing