Hubay Jenő Zeneterem

Profi rendezvényszervezők sem mindig tudják, milyen gyöngyszem rejtezik a Hotel Victoria épületének Duna-parti homlokzata  mögött. A modern lépcsőházból egyszerre csak egy párhuzamos idősíkba lépünk - az eredeti szépségében felújított Hubay Zeneterem rendezvénytermeibe...

Hubay Jenő Zeneterem

Profi rendezvényszervezők sem mindig tudják, milyen gyöngyszem rejtezik a Hotel Victoria épületének Duna-parti homlokzata

mögött. A modern lépcsőházból egyszerre csak egy párhuzamos idősíkba lépünk - az eredeti szépségében felújított Hubay

Zeneterem rendezvénytermeibe...

Hubay Jenő koncertjeinek jövedelméből, 1897-98-ban építette fel házát a Duna-parton. Az eredetileg három, majd négy

emeletessé bővített épület ablakai a Dunára (Margit rakpart, ma Bem rakpart), illetve a Fő utcára néztek. A középső szárny

első emeletén fehér zenetermet alakítottak ki, amelybe a bécsi Bösendorfer cég tulajdonosa, tisztelete jeléül, fehér

zongorát küldött ajándékba. Az impozáns helyszínen rendszeresen tartottak zenés, irodalmi és egyéb művészeti

összejöveteleket, amelyek több mint négy évtized során a hazai kulturális élet kiemelkedő eseményeinek számítottak. Hubay

egyedülálló műkincs-gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet az otthonában megjelent vendégek: művészek, állami és egyházi

vezetők, arisztokraták, diplomaták és a szellemi élet kiválóságai egyaránt megcsodálhattak.

A vasárnapi zenés rendezvényeket az 1920-as évektől zenedélutánoknak nevezték, ezek többségét 1925-től a rádió is

közvetítette, gyakran nemzetközi adás keretében. Hubay a kor leghíresebb muzsikusait léptette fel, de pályakezdő, fiatal

zenészeknek is lehetőséget biztosított a bemutatkozásra. Növendékei rendszeresen játszottak e falak között, például Geyer

Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Waldbauer Imre, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre és Végh Sándor, a

zongorát olyan művészek szólaltatták meg, mint Bartók Béla, Fischer Annie, Felix Weingartner és Richard Strauss. Itt járt

és Hubayval muzsikált Arturo Toscanini, Bruno Walter, Yehudi Menuhin, Ruggiero Ricci, Pietro Mascagni és Vincent d’Indy is.

Hubay szándéka az volt, hogy a zene segítségével kapcsolatot teremtsen a politikusok és művészek között, és a mindennapok

gondjait feledve szót értsenek egymással a zeneszámok szüneteiben.

A mester 1937-ben bekövetkezett halála miatt a hangversenyek szüneteltek, két év múlva azonban özvegye közkívánatra

újraindította a sorozatot. 1944-ben, a front közeledtével a család a Zeneteremben helyezte el legértékesebb festményeit,

szőnyegeit és bútorait, mivel azt védettebbnek gondolták, mint a Dunára, ill. a Fő utcára néző szobákat. Az utolsó

koncertet 1944 őszén adták a haldokló Hubayné Cebrian Róza tiszteletére. A háború idején a ház pincéjében zsidó

menekülteket bújtattak, néhány helyiséget a Vöröskereszt használt raktárként. A ház Duna-parti oldalát 1945 elején

bombatalálat érte, a homlokzat beomlott és a főbejárat valamint az utcára néző szobák megsemmisültek.

A világháború után a palotát államosították. A megmaradt részekből tucatnyi bérlakást alakítottak ki, a zenetermet és a két

szomszédos helyiségeket pedig sokáig irodaként használták, igen kevés gondot fordítva a karbantartásra és felújításra. A

Duna-parti rész egészen 1990-ig foghíjtelek volt, amelyen felépült Budapest egyik első magántulajdonban lévő szállodája, a

Hotel Victoria. A szálloda tulajdonosai 2007-ben, kitartó erőfeszítések eredményeképpen, megvásárolták a Hubay palota

szomszédos, első emeleti helyiségeit: a fehér Zenetermet, két szalont és a fából épített eredeti lépcsőházat. Még az év

őszén hozzáláttak a korhű felújításhoz, amely 2008 tavaszára fejeződött be. Mára a látogatók e helyiségeket eredeti

pompájukban csodálhatják meg.

Hubay Jenő koncertjeinek jövedelméből, 1897-98-ban építette fel házát a Duna-parton. Az eredetileg három, majd négy emeletessé bővített épület ablakai a Dunára (Margit rakpart, ma Bem rakpart), illetve a Fő utcára néztek. A középső szárny  első emeletén fehér zenetermet alakítottak ki, amelybe a bécsi Bösendorfer cég tulajdonosa, tisztelete jeléül, fehér zongorát küldött ajándékba. Az impozáns helyszínen rendszeresen tartottak zenés, irodalmi és egyéb művészeti  összejöveteleket, amelyek több mint négy évtized során a hazai kulturális élet kiemelkedő eseményeinek számítottak. Hubay egyedülálló műkincs-gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet az otthonában megjelent vendégek: művészek, állami és egyházi vezetők, arisztokraták, diplomaták és a szellemi élet kiválóságai egyaránt megcsodálhattak.

Hubay Jenő Zeneterem. HOL Magazin 2011.

A vasárnapi zenés rendezvényeket az 1920-as évektől zenedélutánoknak nevezték, ezek többségét 1925-től a rádió is  közvetítette, gyakran nemzetközi adás keretében. Hubay a kor leghíresebb muzsikusait léptette fel, de pályakezdő, fiatal  zenészeknek is lehetőséget biztosított a bemutatkozásra. Növendékei rendszeresen játszottak e falak között, például Geyer  Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Waldbauer Imre, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre és Végh Sándor, a  zongorát olyan művészek szólaltatták meg, mint Bartók Béla, Fischer Annie, Felix Weingartner és Richard Strauss. Itt járt  és Hubayval muzsikált Arturo Toscanini, Bruno Walter, Yehudi Menuhin, Ruggiero Ricci, Pietro Mascagni és Vincent d’Indy is.

Hubay szándéka az volt, hogy a zene segítségével kapcsolatot teremtsen a politikusok és művészek között, és a mindennapok gondjait feledve szót értsenek egymással a zeneszámok szüneteiben.

A mester 1937-ben bekövetkezett halála miatt a hangversenyek szüneteltek, két év múlva azonban özvegye közkívánatra  újraindította a sorozatot. 1944-ben, a front közeledtével a család a Zeneteremben helyezte el legértékesebb festményeit,  szőnyegeit és bútorait, mivel azt védettebbnek gondolták, mint a Dunára, ill. a Fő utcára néző szobákat. Az utolsó  koncertet 1944 őszén adták a haldokló Hubayné Cebrian Róza tiszteletére. A háború idején a ház pincéjében zsidó  menekülteket bújtattak, néhány helyiséget a Vöröskereszt használt raktárként. A ház Duna-parti oldalát 1945 elején  bombatalálat érte, a homlokzat beomlott és a főbejárat valamint az utcára néző szobák megsemmisültek.

A világháború után a palotát államosították. A megmaradt részekből tucatnyi bérlakást alakítottak ki, a zenetermet és a két  szomszédos helyiségeket pedig sokáig irodaként használták, igen kevés gondot fordítva a karbantartásra és felújításra. A  Duna-parti rész egészen 1990-ig foghíjtelek volt, amelyen felépült Budapest egyik első magántulajdonban lévő szállodája, a  Hotel Victoria. A szálloda tulajdonosai 2007-ben, kitartó erőfeszítések eredményeképpen, megvásárolták a Hubay palota szomszédos, első emeleti helyiségeit: a fehér Zenetermet, két szalont és a fából épített eredeti lépcsőházat. Még az év  őszén hozzáláttak a korhű felújításhoz, amely 2008 tavaszára fejeződött be. Mára a látogatók e helyiségeket eredeti  pompájukban csodálhatják meg.

A helyiségek ma elegáns rendezvénytermek. Kisebb létszámú előadások, céges rendezvények, ügyféltalálkozók számára nyújtanak szép hátteret.
Részletes információk, ajánlatkérés a helyszín képviselőjétől, Pocsai Gergelytől >>>

Hubay Jenő Zeneterem. HOL Magazin 2011.


Cikkajánló
- Nyolcmilliárdos turisztikai fejlesztés kezdődik Hajdúszoboszlón
- Korhű módon születik újjá romjaiból a Budavári Palotanegyed
- Mádi Kúria, a kulcs Tokaj-Hegyalja varázsához
- Megnyitotta kapuit Miskolc legújabb és legfinomabb élményközpontja
- Megnyíltak a Hotel Memories Budapest **** konferencia termei

SPECIA Kommunikációs Ügynökség 1134 Budapest Botond utca 12. +3630 9994299 info@specia.hu online kommunikáció webmarketing