Hol szorít a cipő?

2017.09.14. | Kategóriák: teljes cikkgyűjtemény, Hírek, Életmód

A rossz, kényelmetlen cipőt az éppen aktuális divat miatt viseljük; egészségünket feláldozzuk a szépség oltárán.
A mai nő csak magas sarkú cipőben érzi igazán nőnek magát, de a nadrágos hölgyek laposabb sarkú cipőkkel is beérik. Ekkor a „tűsarkú-erotikát” a feszülő farmer pótolhatja; az izmos, egészséges alak a sportcipő viselésével kiemelhető.

Az ormótlan, férfias bakancsviselet a régi punkok vagy egyéb perifériás körök divatját tartja életben, míg a lábizomgyilkos emeletes talpú cipők csak azt mutatják, hogy mindenféle butaság követőkre találhat.

Így voltak ezzel a kínai nők is, akik lótuszvirág-alakúvá zsugorították a lábukat, csupán azért, mert a 10. századtól kezdve az ilyen nyomorított lábacska látványa erotikus vágyat ébresztett a férfiakban.

A kis, deformált láb kezdetben csak a felsőbb körök, a paloták dologtalan asszonyainak körében hódított, ám a 19. század végére már a parasztlányok is lábuk zsugorítása árán szerettek volna előkelőbbek, kívánatosabbak lenni, illetve férjhez menni.

Sajnos esetükben nagy gondot jelentett a természetellenesen kicsi lábméret, így csak sima talajon tudtak járni, illetve lábujjhegyen tipegni; a földeken négykézláb közlekedtek.

Ha szűk a cipő...

Az ember lába eredetileg a mezítlábas, esetleg a szandálos járásra hivatott. Persze a cipő védi is a lábat. Függetlenné tudjuk tenni magunkat az időjárástól, a talajon ránk „leselkedő” veszélyektől, göröngyöktől, állatoktól, növényektől egyaránt. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem edződik a lábunk, csecsemőkortól meg van fosztva attól, hogy kialakulhasson a láb normális izomzata és egészséges boltozata.

A kínai nők lábát ugyan nem cipővel nyomorították meg, de az erős szövetkötés olyan volt a lábnak, mint a nem megfelelő méretű és alakú cipő. A kötést éjjel-nappal a lábon hagyták, egyre szorosabbra fűzték, melynek hatására a lábujjak az öregujj kivételével összetörtek, és szinte, eggyé váltak a talppal. Egy ilyen lábat csak „ortopéd” lábbelibe lehetett bújtatni, de sokan a fájdalom miatt nem is kísérleteztek ezzel, megelégedtek egy vastag zoknival.

A szűk, magas sarkú cipő elnyomorítja, szinte összepréseli a lábujjakat, aminek egyenes következménye a bőrkeményedés és a bütyök. Ha a cipő sarka három centinél magasabb, a terhelés elsősorban a harántboltozatra jut, és bőrkeményedés kezd kialakulni a második és a harmadik ujj tövében, és bütyök is jelentkezik.

A magas sarkú cipő viselése árt a térd-és a csípőízületre is, a térd nyújtásakor a medence előrebillen, az ágyéki gerinc pedig természetellenesen meggörbül. Az ilyen cipőben nehéz egyensúlyozni, a járás bizonytalanná válik, a boka könnyen kifordul.

Az emeletes talpú cipők alapvető hibája, hogy kiiktatják a láb izomzatát; a talp nem kap impulzusokat, izomzata elsorvad. Ráadásul a vastag talp nem hajlik, a természetes gördülő típusú mozgás helyett a járás cammogóssá, nehézkessé válik, melynek hatására a comb és a lábszár izomzata is átalakul.

A vastag és a merev talpú cipők viselése felelős a lúdtalpért is, különösen a gyermekkorban, mert a talp, a láb izomzata cipőbe zárva képtelen megerősödni, és nem képes kialakítani, illetve megtartani az egészséges lábboltozatot.

A csecsemő, a kisgyermek kialakulatlan lábának bezárása negatívan befolyásolja az egészséges idegrendszer kialakulását, és negatívan hat a teljesítőképességre is, mert a gyenge lábizomzatú gyerek a séta során hamar elfárad, és ahelyett, hogy boldoggá tenné a mozgás, inkább elkedvetleníti. Ezért később nem is szívesen hyalogol, ennek pedig elhízás lehet a következménye.

Főleg többgyermekes családokban követik el azt a hibát, hogy a kisebb gyerekek öröklik a nagyobbak cipőit. A kitaposott cipő látszólag kényelmes, de magán viseli viselője testi jegyeit, például az egyéni mozgás szerint elkoptatott sarkat.

A kisgyerek lába kialakulatlan ugyan, de számára is fontos, hogy olyan cipőben járjon, ami mentes minden deformitástól. A legjobb lenne, ha a gyerekek legalább ötéves korukig mezítláb járnának: persze ez lehetetlen, ezért járassuk őket minél többször mezítláb göröngyös felületeken, földutakon, esetleg erdőben vékony talpú szandálban! Parkettán hiába járnak, azon nincs mihez alkalmazkodnia a talp izmainak…

A jó cipővel szemben az alapvető elvárás, hogy sarka megtartsa a testsúlyunkat, hiszen járáskor annak hetven százaléka erre a felületre érkezik. Az olcsó kínai cipők kapásból kizárhatók a vásárlásból, ezeknek - még a széleseknek is - üreges sarkuk van, hamar beszakadnak a terheléstől. Ugyancsak a polcokon felejthetjük az említett magas sarkú és telitalpú cipőket; a drága, márkásakat is, hiszen a magas ártól még nem lesznek egészségesebbek.

Maradnak:

a puha, természetes anyagból, bőrből készült, sportos lábbelik

a rugalmas talpúak, melyeknek belső kiképzése enyhén domború, ezáltal képes

 

 

Forrás: Ideál - Reforméletmód magazin

Megjelent: Ideál - Reforméletmód magazin; 2008.

2017-09-12 10:51:30


Cikkajánló
- Erős nők, geometrikus pop és visszatér a kék
- A fogak alattomos ellenségei
- Hideg zuhany, jegelés, borogatás...
- Így hatnak a termálvizek az egészségünkre!
- Magyar Fürdőkultúra Napja 2017. október 14.

SPECIA Kommunikációs Ügynökség 1134 Budapest Botond utca 12. +3630 9994299 info@specia.hu online kommunikáció webmarketing