Gárdos Péter új filmje: Hajnali láz

2015.12.03. | Kategóriák: teljes cikkgyűjtemény, Programok, Film

Filmünk műfaját tekintve romantikus szerelmi dráma.
Specifikumát a történelmi pillanat és a helyszín adja. Közvetlenül a második világháború után vagyunk, Svédországban, ahol a németországi haláltáborok túlélőit ápolják. Egy olyan „holocaust-film”-ről van tehát szó, amelyből lényegében hiányzik a holocaust.

A film reménybeli nézőinek ugyanis nem szükséges ismernie a történelmet. Már csak azért sem, mert ennek a történetnek a hősei sem vesztegetnek rá sok szót. A személyes, borzalmas múltról két alkalommal beszélnek, egyébként dramaturgiailag lényeges helyen, a film közepe táján és igen röviden. Ez a „hiátus” ennek a filmtervnek a legsajátabb jellegzetessége.

A HAJNALI LÁZ végső soron, a melodramatikus szerelmi történeten túl, a Szégyenről szól. A film valamennyi holocaust túlélője – vagyis nem csupán a két főhős, hanem a kórházakban, barakkokban ápolt valamennyi nő és férfi – tudat alá nyomja az átélt szörnyűségeket. Nem beszél róla, nem foglalkozik vele. Egész egyszerűen: szégyelli.

zégyelli, hogy ez vele megeshetett. Szégyelli, hogy eltűrte. Hogy megalázásának önmaga volt a fő tanúja. Szégyelli, hogy ez a szörnyű tanúság örökre beléje égett. S hogy ezzel a tanúsággal semmit sem bír kezdeni. Ez a felismerés fontos konzekvenciákkal jár.

A film szereplőinek zöme „holocaust-nemzedék”. Éppen most váltak azzá. Fél éve hagyták maguk mögött azt a világot, amelyre nem szeretnének emlékezni többé, amelyet elraktároztak, befalaztak tudatuk egy távoli zugába. Ez a közös sors, az elnyomhatatlan-elnyomott élmény – bizonyos értelemben – egyformává, mégis különössé teszi őket. A filmben szerepet kapó színészeknek az a feladatuk, hogy ennek a „más-állapotnak” fiziológiai és pszichológiai jellemzőit felkutassák és megmutassák. Hogy egy-egy gesztusban, szemvillanásban, testtartásban fel tudják idézni ezt a „másságot”.

Szenvedélyes mozit vizionálok, mert ebben a pszichikai-testi állapotban minden apróság jelentést kap. Ráadásul a középpontban egy olyan szerelem áll, amelynek a vágyakozás tartalma jóval erősebb, mint az érzékisége. Lili és Miklós a szerelmet, mint önmaguk újbóli felépítésének a lehetőségét élik meg. Igazából az életbe inkább szerelmesek, mint egymásba.

Erre a filmre bizonyos szempontból úgy tekintek, mint egy sajátságos versre, amelynek sorvégi rímeit a röntgenvizsgálatok újra és újra megtörténő, kíméletlen rítusa adja. Az üveglaphoz simuló mellkasok, a sötétbe boruló szoba, a feketefehérbe fordított tüdő rajza, a kétségbeesett szempár, az éles kattanás, amely öt másodpercnyi reményre vagy szorongásra szabdalja a hétköznapokat – mindezek ismétlődő egyhangúsággal jönnek számtalanszor, látszólag egyforma montázsban, mégis egyre reménytelibb felhanggal.

Végül rendkívül lényegesnek érzem a történet helyszíneinek mikrovilágát.

Svédország 1945 ősze, tele. Barakkok, kórházi folyosók, vasúti kupék, állomások, trafik, mozi, cukrászda, felüljáró, kantin. Bögrék, lábasok, zongorák, fürdőkádak, cukrászsütemények, tollak, ceruzák, kerti padok, röntgenberendezések, fotelek, cigarettatárcák… A tárgyi világ színhelyes hitelessége, rigorózus aprólékossága, „hűvössége”, amely szinte szembe megy a szenvedély forrósságával.”

Gárdos Péter

 *

Gárdos Péter új filmje: Hajnali láz. HOL Magazin 2015.

SZEREPLŐK

Miklós……………….Schruff Milán

Lili………………………Piti Emőke

Anya…………………Gila Almagor

Sára………………...Földes Eszter

Judit…………………….Petrik Andrea

Dr. Lindholm……………Máté Gábor

Dr. Svensson………Gyabronka József

Rabbi…………………….Scherer Péter

Harry……………………..Kovács Lehel

Márta Lindholm…………..Tóth Anita

További szereplők: Sztárek Andrea, Vata Lóránd, Páll Zsolt, Roger Strom és Anna Ascarate

 

ALKOTÓK

Rendező…………………..Gárdos Péter

Forgatókönyvíró………Gárdos Péter

Producer………………Szekeres Dénes

Dramaturg……………….Bíró Zsuzsa

Operatőr…………………..Seregi László

Art director……………….Horgas Péter

Jelmez……………………..Jánoskuti Márta

Vágó…………………………Fiers Ádám

Zene…………………………Pacsay Attila

Hang…………………………Tőzsér Attila

Line Producer…………….Tóth András

Társproducerek……………..Per-Erik Svensson, Lia Widén

Koproducerek…………….. Christer Nilson, Miriam Zachar

Gyártó………………..Tivoli Film-Plusz Kft., Tivolifilm Kft.

A gyártás támogatói a Magyar Nemzeti Filmalap, az Európai Unió MEDIA programja, a Svéd Filmintézet, a Filmpool Nord, a Svéd Televízió, a Jeruzsálemi Filmalap, a Magnet Bank , a Magyar Nemzeti Vagyonügynökség, az MTVA és a Magyar Mozgókép Közalapítvány.

 

Bemutató: 2015. december 17.

Forgalmazó: A Company Hungary

*

INTERJÚ GÁRDOS PÉTER RENDEZŐVEL 

Miért várt 17 évet szülei történetének filmre vitelével?

1998 augusztusában, apám halála után a mamám átadott nekem 2 csomag levelet. Ezek 50 évvel korábban íródtak… Akkor, 17 évvel ezelőtt megszületett az a vágy, hogy majd ebből egy film szülessen. Akkor ez nem tűnt merész elhatározásnak, mert viszonylag gyorsan írok forgatókönyvet és a levelek elolvasása igen nagyon megütött. Úgy tűnt, hogy pillanatok alatt szárba szökkenhet egy filmterv. Aztán nem így történt: hetekig egyetlen használható gondolat sem jutott eszembe. Elkezdtem analizálni a tehetetlenségemet, és oda jutottam, hogy valószínűleg lelki okokból nem megy az írás...

Azon kezdtem morfondírozni, hogyan létezik, hogy apám, aki egy tehetséges íróember volt, soha nem foglalkozott a varázslatos megismerkedésükkel, de még csak a levelezésüket sem vette elő soha. Úgy éreztem, hogy ez nem véletlenül alakult így: talán apám azért nem írta meg, amiért nekem sem sikerül – maga az individuális történet áll ellen. Gyönyörű mese, de megírhatatlan; adomaként működik, de annál nem több.

Eltelt nagyjából 7 év, amikor egy barátom megkérdezte, hogy nem akarok-e beszélni a mamám egyik sorstársával, aki szintén Bergen-Belsenből szabadult, utána pedig ugyancsak Svédországban ápolták. Elmentem ehhez a nénihez, aki elmesélte a saját canossáját. Fura, de ez felszabadított. Pontosan emlékszem, aznap este otthon beugrott nekem egy szituáció, ez lett végül a regény és a film kezdőjelenete is. A holokauszt-túlélőket szállító hajó Lübeckből Malmőbe menet kiköt egy svéd kisvárosnál. A mólónál biciklis asszonyok várakoznak, egy-egy csomag süteménnyel, amit ők sütöttek a túlélőknek. Olyan inspiratív volt ez a kép és annyira jó volt megírni!

Ez annyi terméketlen év után sikernek tetszett, hetek alatt elkészült a forgatókönyv első változata! Ezek talán épültek bennem az előző 7 évben, csak addig ennek soha semmi kézzel fogható jele nem volt… Gyártottam a forgatókönyv különböző változatait, viszont éppen a beadás pillanatában összeomlott a magyar filmtámogatási rendszer. Akkor szűnt meg Magyar Mozgókép Alapítvány és egyértelmű volt, hogy néhány évig irgalmatlanul nehéz lesz pénzhez jutni. Ekkor, 2009-ben döntöttem úgy, hogy regényt írok a szüleim történetéből: ez már viszonylag egyszerű volt, persze teljesen másképp kellett gombolni a kabátot… Három évvel később a film is zöld utat kapott, és az az érzésem, hogy a regény jótékony hatással volt a később temérdek alkalommal átírt forgatókönyvre.

Hogyan választotta ki filmje főszereplőit és a mellékszereplőket?

Olyan embereket kerestem, akiket ért már valami veszteség, akik tudták már, hogy mi a halál. A casting ezért aztán abból állt, hogy próbajelenetek helyett diskuráltunk egymással. A problémát az jelentette, hogy legtöbbjükkel akkor találkoztam életemben először. Három perc ismerettség után, már az édesanyjukkal való kapcsolatukról faggattam őket, hogy milyen tragédiák történtek a családjukban. Belekérdeztem a szerelmi életükbe, a csalódásaikba, érdekelt a gyűlöletük és szerelmük tárgya. Tulajdonképpen ez a casting a tapintatlanság csimborasszója volt. Sokan hárítottak, de az volt a cél, hogy viszonylag hamar megtaláljam azokat, akiknek volt valamiféle traumatikus pont az életében és erről képesek beszélni is. Fájdalmas volt, nemcsak a színészeknek, hanem nekem is, de végül megtaláltam az én színészeimet. Ezt úgy értem, hogy azokat a színészeket, akikre aztán feltétel nélkül rábízhattam ezt a történetet…

Schruff Milánt sok forduló után választottuk ki, egy idő után nem volt kérdés, hogy ezt a szerepet neki találták ki. A női főszereplő megtalálása viszont nagyon nehezen ment. Piti Emőkét Sára Juli ajánlotta, aki a filmünk casting directora volt. Intimitásokról faggattam Emőt is. Drámákról, halálról, traumákról. Arról, hogy mikor érezte úgy, nincs tovább? Emő egy történettel válaszolt. Úgy tíz percen át mesélt, nem lehetett közbe szólni. Egyszer csak magam mögé néztem, és azt láttam, Laci (Seregi László, operatőr) törölgeti a szemét, Péter (Horgas Péter, art director) a fal felé fordul, mert nem akarja, hogy lássák, mennyire meghatódott, Juli pedig az arcát a tenyerébe temeti.

Aztán észrevettem, hogy nekem is csorognak a könnyeim. A probléma megoldódott. Emő lett a filmbeli Lili.

Hogyan készítette fel színészeit a szerepeikre?

„Színházi” próbákat tartottunk. A film kezdése előtt 2 hónappal a film legfontosabb jeleneteit hetekig elemeztük, gyakoroltuk, próbáltuk jelzett díszletek között. Ezeket is rögzítettük videóra. Emő megnézte az anyámmal készült riportfilmet. Volt egy svéd dokumentumfilm, amely 1945-ben készült, és az egyik Németországból érkezett menekült transzport történetét dolgozta fel – ezt a filmet „kötelezővé” tettem a főszereplők számára.

Egy dologhoz kellett ragaszkodnom: ennek a valóságos történetnek a szereplői igen rossz állapotban voltak 1945-ben. Soványak voltak és betegek. Emő ebből a szempontból „ideális” volt: nem kellett rákészülnie a szerepre. De másoknak, például Milánnak, Petrik Andreának, Kovács Lehelnek alaposan le kellett fogynia a forgatás kezdetére. Ez némely esetben 10-12 kilót jelentett. Szegény Lehel többször is megtette ezt az „utazást”, mert többször is kijelöltük majd elhalasztottuk a film indulását…

Milyen volt a közös munka a saját szüleit megjelenítő főszereplőkkel?

Igyekeztem magam meggyőzni, hogy felesleges összehasonlításokat tennem. Emő és Milán nem az én szüleimet játsszák, hanem ők egy szerelmi történet két főhőse! Két szuperérzékeny, alázatos, különösen tehetséges színészről van szó, álom volt velük dolgozn

És a külföldi vendégszínészekkel?

Hálás vagyok a sorsnak, hogy a mamámat alakító Gila Almagorral összehozott. Ő Izrael legnépszerűbb színésznője, számtalan koprodukciós film főszereplője, és – nekem talán ez volt a legfontosabb – egy nagyformátumú, lenyűgöző személyiség. Nem volt nehéz megnyerni a szerepnek. Szerette a könyvet és már az első találkozásunknál úgy beszélgettünk a történelemről, a holocaust sorsról, az egy életen cipelt súlyokról, mintha gyerekkorunktól kezdve ismertük volna egymást. Az ő egészen unikális (és rendkívül tragikus) életútja már akkor megrendített. Három felejthetetlen napot forgattunk aztán vele Jeruzsálemben.

Két svéd színész szerepel a filmben Anna Ascarate és Roger Strom. Egy különös házaspárt alakítanak ők, és a filmbeli szerepük sokat mondó história. Történt ugyanis, hogy a svédek a koprodukció egyik feltételének azt szabták, hogy kerüljön a filmbe olyan utalás, amely nyilvánvalóan érzékelteti, hogy Svédország nem egyértelműen csak segítőkész szerepet játszott a háború után. Szerintük feltétlenül hangot kell kapnia annak is, hogy a svéd polgárok jó része várakozással tekintett a náci Németországra, s ezt a történelmi igazság érdekében igenis érzékeltetni kell még egy magyar játékfilmben is. Így került a forgatókönyve s ezzel a filmbe is egy svéd család, amelyben a férfi Hitler-rajongó.

Miért érezte szükségét, hogy külföldi színészek alakítsanak bizonyos szerepeket?

Nem feltétlenül éreztem így, de mikor a koprodukciós partnerek beszálltak a filmbe, ez kikerülhetetlenné vált. Így került bele a történetbe az előbb említett Gila Almagor is. A svéd házaspár szerepénél is egyértelmű volt, hogy csakis helyi színészek alakíthatják őket. Sokáig úgy volt, hogy az egyik svéd orvost, Svensson doktort is svéd játssza. Ő a szerepe szerint németül beszél egyébként a betegekkel, így Milánnal és Emővel is. De aztán – nagy szerencsémre – nem sikerült egyeztetnünk a kiválasztott svéd színésszel, és így került a filmbe Gyabronka József. Ő, aki egyébként nem beszélte a nyelvet, 6 hónap alatt elképesztő szinten tanulta meg a szövegeit németül, s csodálatos alakítást nyújt. Máté Gábor játssza a másik svéd orvost, Lindholmot. Neki is meg kellett tanulnia egy speciális nyelvet: a történet szerint második felesége magyar, ezért „svéd kiejtéssel” beszéli nyelvünket. Megkértünk egy hazánkban dolgozó svéd diplomatát – egyébként amatőr színészt! – hogy Lindholm doktor összes szövegét mondja fel kazettára. Gábor ennek alapján sajátította el azt az unikális nyelvhasználatot, zseniálisan, melynek alkalmazásával ezt a bonyolult lelkületű, tragikus sorsú figurát alakítja.

A film vizuális koncepciója hogyan született?

Nagyon fontos döntést hoztunk a film formanyelvét illetően. Ennek az az előzménye, hogy bejutottam a Svéd Filmarchívumba, ahol döbbenetes korabeli dokumentumokat találtam. Ezek brutális erejű anyagok voltak, valóságtartalmukat és feldolgozási módjukat tekintve. Azt a felismerést szülték, hogy fekete-fehér filmet kell csinálunk, és azokkal a módszerekkel, ahogyan 1945-ben ezek a dokumentumfilmek készültek. Azzal a szikársággal, minimális kameramozgatással, plánozással. Ráadásul így néhány számunkra felejthetetlen snittet be is csempészhettünk az általunk készített moziba.

Az eddigi tesztvetítéseken nagyjából százan látták a filmet, és nekünk igazi elégtételt jelentett, hogy senki nem tudta felfedezni az eredeti archív felvételeket. Azaz a mi stílusunkat a ’45 környékén készült dokumentum-híradók formavilágához igazítottuk. Laci oly módon világított, a tárgyi világ esetében, a helyszíneknél pedig azt a hitelesség faktort próbáltuk becélozni, amely ezekből a „megtalált” felvételekből sugárzott.

A 41 napig tartó forgatás helyszínei Jeruzsálem, Svédország és Magyarország voltak. Hogyan találták meg a megfelelő filmes helyszíneket? Jártak és forgattak az eredeti svéd helyszíneken is?

Jeruzsálemben többször jártam már, most Horgas Péterrel és Seregi Lacival több napra kiköltöztünk és belaktuk a várost. A film első változatában még jóval több jeruzsálemi helyszín szerepelt, imádtuk őket, de ahogy a film karcsúsodott, úgy hullott ki az izraeli helyek többsége. Örökké sajnálni fogom őket… Svédországban többször jártunk terepszemlén. Először Göteborgban és környékén találtunk eredeti, tehát 50 évvel ezelőtti tábort, kórházat, de aztán, mikor az első svéd koprodukció összeomlott, Göteborgtól 300 kilométerre északra költöztünk, Avestába. A nehézséget inkább az jelentette, hogy a barakk belsőket itt Magyarországon építettük fel és ügyelnünk kellett az „összejátszásokra”. A film kezdő viszont jelenetét ott vettük fel, ahol az valóban történt, Gotland szigetén. Ez egy olyan különös táj, amely egyébként rekonstruálhatatlan lett volna…

Nem lehetett könnyű feladat egy zömében hidegben, télen játszódó történetet leforgatni. Milyen nehézségekkel találkoztak a munka során?

Igen, hideg volt. Főleg, mikor az éjszakákat forgattuk Svédország északi vidékein. De úgy van ez, hogy mindenki tart ezektől, öt rétegben felöltözik, és aztán valahogy észre sem veszi, hogy mínusz 15 fokban töltötte el az éjszakát. Nyilván úgy felszökik az adrenalin, hogy a hideg egyáltalában nem számít.

Melyek a legmaradandóbb emlékek a forgatásról?

A Miklóst alakító Schruff Milán mindig a papám jellegzetes gesztusairól faggatott, és egyszer elmeséltem neki, hogy amikor az apám nagyon fellelkesült vagy elgondolkodott, akkor a bal kezével meglegyintette a fülét. Ezen ötven éven keresztül sokat nevettünk és ironizáltunk, hiszen teljesen önkéntelen mozdulat volt, sokszor észre sem vette. Milán ezt megjegyezte, és két hónappal később egy jelenet próbáján előhozta ezt a mozdulatot. Az szíven ütött. Azon a próbán már szemüveget hordott, és sovány volt, lehetett vagy 52-53 kiló, borostásan, karikás szemekkel állt velem szemben, és meglegyintette a bal fülét! És akkor „megjelent” a papám. Átsuhant az angyal felettem.

 *

 

INTERJÚ SCHRUFF MILÁNNAL 

 

Hogyan kapta meg a film főszerepét?

2011-ben egy teljesen váratlan üzenet fogadott a Facebook-on. Horgas Péter ajánlott engem egy film főszerepére. Elmentem a castingra, de akkor még semmit nem tudtam erről a könyvről. Gárdos Péter leültetett a kamera elé és azt mondta, hogy „ezt a szemüveget vedd fel”. Látni akarta, hogy nézek ki benne, miközben meséltem magamról. Ez nagyon tetszett, hogy itt egy rendező, aki pontosan tudja, mit akar. Biztonságot éreztem, és hogy szeretnék együtt dolgozni vele.

Az első kör után szerencsére gyorsan visszahívtak és elküldték a szöveget. Piti Emőkével azt a jelenetet kellett eljátszanunk, amikor először találkozunk. Ma már elképzelhetetlen, hogy két ember ne lássa egymást valamilyen közösségi oldalon, mielőtt találkozik. A próbajáték után még inkább felerősödött bennem az érzés, hogy nekem kell játszanom ezt a szerepet. Kis idő múlva éppen kint horgásztam, amikor Péter felhívott, hogy engem választottak. Akkor éreztem, hogy van igazság az életben.

Hogyan készült fel erre a rendkívül összetett szerepre? Milyen forrásokat tanulmányozott a holokauszt-túlélő, tüdőbeteg, a halált megtagadó karakter megformálására?

Az első dolgom az volt, hogy újranéztem a Schindler listáját, ahogy A zongoristát is, egyszerűen a világ miatt. Reprodukálni azokat az átélt borzalmakat nem lehet, de nem is ez lett volna a kulcs a figurához, viszont a felkészülés szempontjából muszáj volt ilyen filmeket látnom. A holokauszt után csontsoványra voltak fogyva az emberek, viszont a háború után, amikor Gárdos Péter szüleit a svéd táborokban kezelték, egy kicsit már megerősödtek. Péter kiadta feladatul, hogy le kell fogyni, ne egészséges emberekként nézzünk ki. Sportos életet élek, akkor voltam 76 kiló. Féléven keresztül napi 800 kalóriát kellett bevinnem orvosi felügyelet mellett, és naplót kellett vezetnem róla. Eközben volt két színházi bemutatóm is. Komoly fegyelmet igényelt, de 11 kilót sikerült leadnom.

A forgatás előtt megkértem Pétert, hogy meséljen az édesapjáról, hogy volt-e valami jellegzetes gesztusa, mozdulata. Megmutatta, hogyan járt. Ezt is megpróbáltam beleépíteni a figurába.

Mi vonzotta legjobban a szerepben?

Hogyan lehet megjeleníteni azt egy filmben, ami a regényben le van írva? Amikor az ember elolvas egy regényt, a fejében megy a mozi, a filmben viszont mindent látunk. Ez nem egy klasszikus szerelmi történet. Miklós kicsit groteszk figura, nem egy szép szőke herceg, műfoga van, szemüveges, nem egy szépfiú, mégis egy vonzó személyiség… és ez nagyon vonzott a szerepben. Valami tisztaság, naivitás van benne, hiszen miután túlélt egy borzalmakkal teli időszakot, mégis megmarad a hite, hogy kigyógyul a halálból és kiválaszt valakit, szerelmes lesz és elveszi feleségül… Ilyen nagy szerepet kapni itthon ritka nagy lehetőség, bár több esélye lenne a magyar színészeknek ilyeneket eljátszani! Éreztem, hogy irgalmatlan nagy feladat és lecke lesz, és reméltem, hogy felnőttem ehhez a feladathoz.

Valóban, ez nem egy klasszikus szerelmi történet. Milyen volt a közös munka a partnerét alakító Piti Emőkével?

Nagyon jó volt a közös munka, egyből jól működtünk, mint pár. Fontos volt, hogy tessünk egymásnak, és meg is volt a kémia. El kell azért mondjam, hogy nagyon sokszor nem találkoztunk, hiszen kevés közös jelenetünk van. Kicsit olyan volt, mint a levelezés. Hiszen Gárdos Péter szülei sem találkoztak sokáig, csak tudtak egymásról, beszéltek egymásról, leveleztek egymással.

És a többi szereplővel, a doktort alakító Máté Gáborral és a legjobb barátot, Harry-t alakító Kovács Lehellel?

2007-ben végeztem és Máté Gábor volt az osztályfőnököm, aki mindig a mesterem lesz. Most azonban nem rendezőként, hanem színészként dolgoztunk együtt. Szerencsére gyorsan át tudtam törni a mester és tanítványa gátat magamban. Rendezőként teljesen más, ezért elképesztő volt látni, mennyire alázatos. Utána már csak azt néztem, milyen technikát használ, hogyan létezik a kamera előtt. Mindent tud a filmszínészetről.

Lehellel először játszottunk együtt, és nagyon pozitív élmény volt látni, hogy milyen profizmussal tud megcsinálni dolgokat. Ő csak egy évvel korábban kezdte a pályát, mégis elképesztően profi.

Milyen élmény volt a forgatás?

Egy álom vált valóra ezzel a szereppel. Igaz, nagyon nehezen indult el a munka, többször el kellett halasztani a forgatást, volt, hogy színházi szerepeket mondtam le. A forgatást 2014 februárjában kezdtük el és csak négy napot forgattunk. Majd áprilisban megint négyet. Ezalatt az idő alatt volt két színházi bemutatóm. Májustól júliusig forgattuk a film nagy részét. Két hét után tudtam igazán azonosulni a szerepemmel, amikor már minden napot együtt töltöttünk. Nagyon jó emlékeim vannak erről. Emlékszem, az utolsó, amit forgattunk, az a tengeren játszódó jelenet volt. Aznap járt le a féléves diétám, úgyhogy tudtam, hogy amikor vége a forgatási napnak, végre ihatok egy sört és ehetek egy jó tésztát.

Mi volt a legnehezebb feladat?

Volt egy jelenet, amikor Miklós feladja az egészet és az orvos felesége megmondja, hogy meg fog halni. Ekkor köhögőroham jön rá, fulladás és sírás… Ezt a jelenetet Péter a végére hagyta, mert tudta, hogy nagyon nehéz. A forgatás előtt próbáltunk rá és sokféleképpen próbáltam eljátszani. Volt, hogy belülről éreztem, hogy ez most jó volt, de Péter azt mondta, hogy vegyük újra. Mindegy, hogy hogy jónak éreztem… amikor sírtam és lihegtem, túl nagyra nyitottam a képen a számat, ez a képen hülyén nézett ki. Amikor viszont nem „csináltam” semmit, akkor mondta Péter, hogy megvan.

A másik nehézség a diéta volt, ez az elején még jó volt, életmódváltást jelentett, de a vége felé már nagyon utáltam a tojásfehérjét, meg a savanyúságot. Néha azért bűnöztem, azt kellett! A fémfog-protézissel sem volt gond, mindig magam ragasztottam be. Volt azért, hogy ment a felvétel, amikor kilazult és kiesett. Az egyik öltönyt megtarthattam a forgatásról. Nem emlékszem, a fogakat megkaptam e, pedig azt ígérték, odaadják. Ha nem, akkor el fogom kérni.

*

GÁRDOS PÉTER rendező

Az 1948. június 8-án született rendező az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-orosz szakán végzett 1971-ben. Előbb rendezőasszisztensként, majd rendezőként dolgozott a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában. Első játékfilmjét a Hunnia Filmstúdióban készítette (Uramisten). 2005-ben A porcelánbaba című Lázár Ervin novella-adaptációja elnyerte a 36. Magyar Filmszemle Legjobb rendezőnek járó díját, a Diákzsűri különdíját, és a Gene Moskowitz-díját. Tréfa című 2009-es műve a 40. Magyar Filmszemle Legjobb rendezés díját. HAJNALI LÁZ című első regényét 30 nyelvre fordították le.

 

Filmográfia:

2015 – Hajnali láz

2009 - Tréfa

2006 – Az igazi mikulás

2005 -  A porcelánbaba

2001 -  Az utolsó blues

1998 – Üstökös (kisjáték)

1994 – A brooklyni testvér

1991 – A skorpió megeszi az ikreket reggelire

1989 – A hecc

1986 – Szamárköhögés

1984 – Uramisten

1978 – Ketrec (kisjáték)

1977 – Lidérc (kisjáték)                                                                                                                                      

Fontosabb díjak:

2010 – Moszkva, a Nemzetközi Detektívfilmfesztivál különdíja

2010 – Magyar Filmkritikusok Különdíja

2009 – Ourense – A Zsűri Speciális Elismerése

2009  -  Budapest, Filmszemle, a Legjobb Rendezés Díja

2008  - „Budapestért” díj

2006 - Kritikusok Díja: Legjobb Férfiszínész, Legjobb Női Epizód (Az igazi Mikulás) Legjobb Férfi Epizód (A porcelánbaba)

2005 – Leeuwarden – Matad’or - Nagydíj

2005 -  Moszkva, az Orosz Kritikusok Diplomája

2005 - Budapest, Filmszemle, a Legjobb Rendezés Díja

2005  –  Budapest, Filmszemle, a külföldi kritikusok Moskowitz Díja

2003 -  Houston, Ezüst Remi

2002 – Kairó, Arany Piramis

1999 -  Budapest, legjobb TV-showműsor - Kategóriadíj

1998 – Montecatini, a Zsűri Különdíja

1997 – Salerno, az Olasz Moziszövetség Díja

1989 – Balázs Béla díj

1989 – Bludenz, Nagydíj

1989 – Vevey, Golden Pierrot,

1988 – Troia, Legjobb Rendező Díja

1988 – Frankfurt, Nagydíj

1987 – Chicago, Arany Hugó

1987 – Montreál, Fipresci Díj

1985 – Chicagó, Ezüst Hugó

1985 – Montreál, a Zsűri Különdíja

 

Fontosabb színházi rendezések:

2003 -  Goldoni: A patikus

2002 – Shakespeare: Othello

1999 – Vargas Llosa:A rossz nő

1998 – Kander-Ebb: Chicagó

1996 – Schikaneder-Mozart: A varázsfuvola

1991 – Baum-Presser- Sztevanovity D: Óz, a nagy varázsló

1989 – Andersen: Hókirálynő

Fontosabb televíziós munkák:

2003 - 2009 – Magyar Elsők – (ismeretterjesztő sorozat) művészeti vezető

1998 -  Showbálvány  - sorozatműsor  

1996 -  Éretlenek (ifjúsági játékfilm sorozat )

1994 – A lyoni omnibusz ( irodalmi sorozatműsor)

1992 – Csendélet  ( magyar-francia kopr. televíziós film)

1991 – Öt kicsi indián  - sorozatműsor

1989 – A sápadt démon ( magyar –francia Tv-film )

1989 – Az első szerelem – sorozatműsor       

Irodalom:

2010 – Hajnali láz (regény, Olvasósarok kiadó)

*

 

SCHRUFF MILÁN (Miklós)

1983-ban született Siófokon. Gyerekkora óta tudatosan készül a színészi pályára. 11 éves korától 20 éves koráig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott, mint gyerekszínész. 2003-ban felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre Máté Gábor osztályába. 2007-ben a Csizmadia Tibor által igazgatott egri Gárdonyi Géza Színházba szerződött. Ebben az évben leforgatta élete első nagyjátékfilmjét, a Kalandorokat, melynek főszerepet játszotta Rudolf Péter és Haumann Péter mellett. Az egri Gárdonyi Géza Színház színészeként olyan rendezőkkel dolgozott, mint Zsótér Sándor, Máté Gábor, Csizmadia Tibor, Radoslav Milenkovic. 2011-2013-ig szabadúszóként dolgozott. 2014-től a tatabányai Jászai Mari Színház társulatának tagja.

Válogatott filmográfia:

HAJNALI LÁZ (2015) színész

Benzinkút (szín., magyar kisjátékf., 2010) színész

Kalandorok (szín., magyar vígj., 2008) színész

DÍJAK:

2007 Legjobb 30 év alatti színész (POSZT), 2011 Soós Imre díj, 2013 Junior Prima díj, 2015 Jászai Gyűrű Díj, Közönségdíj (Jászai Mari Színház)

 

PITI EMŐKE (Lili)

2010-2015 / Kaposvári Egyetem, Művészeti Kar, Színművész Szak. 2014-től a k2 Színház tagja. A HAJNALI LÁZ első filmszerepe.

Színházi szerepek:

Nemzeti Vegyesbolt / r.: Dömötör Tamás, Átrium Film-Színház

Lö csibészek - A Pokoli Trió / r.: Vajdai Vilmos, Táp Színház, Hátsó Kapu

Iphigeneia A-tól T-ig / r.: Szenteczki Zita, SZFE

Züfec / r.: Benkó Bence és Fábián Péter, k2 Színház és Szkéné Színház

A.P.Csehov: Apátlanok / r.: Benkó Bence és Fábián Péter, k2 Színház, Hátsó Kapu

bakfitty / r.: Benkó Bence és Fábián Péter, k2 Színház és Stúdió K Színház

Liliomfi / r.: Mohácsi János, Örkény István Színház

*


Cikkajánló
- Befejeződött Kocsis Ágnes Eden című filmjének forgatása
- Már forgatják az új magyar romantikus vígjátékot, a Kölcsönlakást
- Nevezd a filmed a Magyar Filmdíjra!
- Hamarosan DVD-n az Arany Medve-díjas Testről és lélekről
- HÉTVÉGÉN KEZDŐDIK A 7. MOZINET FILMNAPOK

SPECIA Kommunikációs Ügynökség 1134 Budapest Botond utca 12. +3630 9994299 info@specia.hu online kommunikáció webmarketing